"A nevem Pap Dániel. Kiskunhalas külvárosában lakom. Szép hely..."

2007.03.08
 
 
Kívánom a hölgyeknek, hogy legyenek továbbra is szépek, csinosak, jókedvűek, aranyozzák be az életünket! És - Kapitány barátomat plagizálva - jusson kellő energiájuk, kitartásuk az galád férfinem egyenjogúsodási törekvéseinek sikeres elnyomására is... 
 
  
  
  
  
[A képeslapot - anyósom zalai kertjének egy tavalyi részletét megörökítő fotónkból - Jamrik Lajos készítette]

2007.03.02

Én, a ló és a számvitel

  Utólagos véleményem: nagyon is jellemző rá, ahogy istenigazából először találkoztam Vele. Őnagyságával, a Számvitellel. Amikor először éreztem meg rejtélyekkel telt illatát. Úgy 1981 vagy 82 tájékán. Akkor azért már hallottam valamit az állóeszközökről (ifjú könyvelők számára: tárgyi eszközök archaikusan), amelyek mindazonáltal nincsenek az örökkévalóságnak: értékcsökkenés áldozataivá válnak az idő vasfoga, rozsda, enyészet, privatizáció, miegymás által. A magnéziumfényű megvilágosodás vektorának eredője az a pont volt mégis, amikor meghallottam, hogy munkahelyem - a jó nevű építőipari vállalat - egyetlen környezetbarát szállítóeszköze, a pontosan 1 LE teljesítményű ló, szintén állóeszköz. Hát, teljesen paff voltam! A ló, mint állóeszköz!!?? A ló, mint ál-lóeszköz!? Hisz még anyanyelvünk is heherészik (nyihaházik!) rajta egy sort! No, a tény – tény. Megemésztése azonban megboldogult matematikai tanulmányaim során szárba szökkent absztrakciós képességeimet minden korábbinál jobban megpétisózta. De – a komplex számok, az n-dimenziós euklideszi terek és a környezetfüggetlen grammatikák után – ezt is a megfelelő polcra tudtam tenni valahogy. Csak egy darabig furcsán nézegettem szegény állóeszköz paripára, amint farkával a számviteli rangját méltatlanul mélyen figyelmen kívül hagyó legyeket hessegetve komótosan lépeget a fogat előtt. A másik dolog, ami nem sokkal később szíven ütött a számvitellel kapcsolatban: elfogadtam, hogy akkori primitív személyi nyilvántartás programunk (mai szlenggel: humán ügyviteli rendszer) szintén állóeszköz, de hogy rá is értékcsökkenést kelljen alkalmazni, miközben az állaga nem igazán tud romlani!? Végülis megértettem: sajátos szépséggel hozott össze jó sorsom. Aligha véletlen hát, hogy a Számviteli Törvény 1992-beli plasztikázásának már a híre is ellenállhatatlan vonzalommal a könyvelői programok fejlesztésének irányába sodort. Na jó, "árnyalatnyi" adalékul szolgált ehhez azért az is, hogy akkoriban momentán munkanélküli voltam…
 
  Visszatérve picit a pacihoz: anno szakdolgozatom anyagának gyűjtése során egy - a sorbanállás és kiszolgálás elméletével foglalkozó - könyvben olvastam, hogy a Poisson-folyamatot, mely az élő és élettelen természet sok folyamatának viselkedését modellálja matematikailag - állítólag - igen jól, talán akkor észlelték legelőször - a múlt század elején -, amikor észrevették, hogy a katonaságnál a lórúgásból eredő halálesetek ilyen folyamatot képeznek. A ló tehát már 100 éve is kiváló inspirálója volt az absztrakciónak!
 
  Összességében: fentiek alapján határozottan úgy érzem, messze tovább lehetne általánosítani az állatorvosi ló fogalmát. Azon lóét, melyet az orvostudomány rendszerint teljes joggal tekinthet saját halottjának, de mely életében jól nevelt állóeszközként – mondanám, matematikai kezesbárányként - nem csupán maga amortizálódott, hanem maga is kiszámítható szabályossággal amortizálgatta – vélhetően - már a Kárpát-medence elbirtoklásának közvetlen költségei, és a perspektivikusan várható veszteséges jövőbeni (adó)évszázadok miatt fejüket gondterhelten előre vakargató ősöket is. Számviteli ló! Már akkor, amikor Számvitel kiskegyed még hamvas ártatlansággal csipkerózsika-álomban várakozott Dr. Nagy Gábor ébresztő csókjára…

2007.02.18

   Tarts rendet, és a rend megtart téged!

(Egyik kedves ügyfelemtől hallottam a minap, hogy gyerekkorában szokta volt mondogatni nekik ezt az édesapja)

2007.01.21

Kedves Olvasóm!

Ha kapott már olyan elektronikus levelet, mely tartalma alapján (pl.: minden eddiginél pusztítóbb számítógépvírus kísértete járja be hamarosan a világhálót) arra késztette, hogy az információt azonnal megossza címlistája valamennyi tagjával, kérem, olvasson bele az alábbi lapokba:
 
   http://yikes.tolna.net/hoax/
   http://yikes.tolna.net/hoax/day2.shtml#worm
 
Ha nem kapott még ilyen "késztető" levelet, akkor csak idő kérdése. Tehát olvasson bele a fenti lapokba!

2007.01.20

Csodák és pazarlások

Csodák már pedig vannak.

Csak mindig másokkal esnek meg. Mellesleg, ez utóbbinak két oka lehet: vagy mi vagyunk sokan a csodák számához képest, vagy észre se vesszük a csodákat. Csak a nyilvánvalót. Azt, amelyik szemüveg nélkül is jól látszik. Az orrunk előtt történik. Esetleg: mégiscsak velünk történik.

Velem történt egy csoda.

Tanyáról származván, a fizikai munka sosem állt tőlem távol, és az elmúlt évben főleg volt részem belőle. Egy miniépítkezés kapcsán földmunkák, betonozás, miegymás… Nyár közepén tudatosult bennem, hogy nehéz lehajolnom, és pl. a cipőmet megkötni is sokkal könnyebb, ha a lábamat emelem föl, s nem én alacsonyodom le hozzá. Ja, és ha tüsszentettem, hát abba belegörnyedtem. Rendkívül negatív érzelmeket váltva ki a gerincemből. Ahogy az ominózus kismajom (akire mikor rájön a munkakedv, félre vonul egy sarokba megvárni, míg elmúlik), úgy én sem vettem föl a „kesztyűt” azonnal (nehéz volt érte lehajolni…), és vártam, míg majd csak elmúlik eme nem túl rózsaszínű állapot. Nem múlt el. Így hát körzeti orvos, beutaló, CT-vizsgálat, gerincsérv: „talán műteni még nem kell, de” beutaló az idegsebészetre. No, a Sors ekkor – eme beutaló átvétele utáni másodpercekben - küldte elém azt az ügyes egészségügyes hölgyet (kedves jógatanárunkat), aki megkérdezte, mi a csodára várok itt a CT előtt. Csodát én igazán még sose vártam az élettől, ezért hát földhözragadtan válaszoltam: csupán egy cd-re várok a CT-felvételemmel, mely csendes útitársam lenne Szegedre. Megnézte a leletemet (… 6 mm mély hernia … az L.V. csigolyatest 4 mm-t előrecsúszott … 2 mm-es lysis …  -  jó kis deformált vagyok!), majd azt mondta: Zoli! Ha jót akarsz magadnak, nem az idegsebészetre mész, hanem felhívod ezt a telefonszámot, és megbeszélsz vele egy időpontot. Marikát a jóga kapcsán megismerve egy percig nem volt kétséges, hogy megfogadom a tanácsát. A szám egy speciális masszázzsal foglalkozó férfiemberhez tartozott. Csak hát… A munka dandárjában voltam, ügyfeleim, ősz, jó idők... És akkor még azt se éreztem igazán, hogy a Csoda szele csapdos. Jött a tél (ha ugyan annak nevezhetjük), az újév: egy kicsit lazább időszak. Felhívtam a masszőrt. Közeli időpontot adott. És én mentem. És Ő csodát tett velem! Kifaggatás után kb. 20 perces kezelésben részesített, ami eléggé sajátos, de ami fontos: HATÁSOS! Nem részletezném a technikáját, mert még eltanulja valaki. Egy a lényeg: azóta könnyen tudok hajolni, minden irányban jólesően nyújtózkodni, a derekamat és a nyakamat 180 fokban hátra tekerni... Mondjuk, a spárga még nem megy annyira, de nem vagyok telhetetlen. Csodatévő azt mondta, pár kezelés, és bizonyos itthoni gyakorlatok (melyek egyike nyomán akár 1-2 cm-t nőhetek is még!…) elegek lesznek ahhoz, hogy tünetmentes legyek, hogy beinduljon szervezetemben az öngyógyító folyamat, és idővel akár teljesen visszafejlődjön az a fránya hernia.

A rokonszenves 36 éves csodatévő nem csodatevésből él, noha névjegyén ilyenek szerepelnek: alternatív mozgás- és masszázs terapeuta, reflexológus, fülakupunktúrás addiktológus, okleveles tradicionális gyógyító, természetgyógyász tanár. A csodatévő nem ezekből él. Mert – bár szeretné - ezekből jelenleg nem tud megélni. Villanyszerelő. Szintén vagy féltucat rokon szakképesítéssel.