Csipet só - 2009

2009.12.20

Betlehemi csillag
(lábbal festette Lena Maria)

2009.08.01

2009.07.13

Szandi és Dorka jó barátnők.

Voltak.

Míg ki nem derült.

Azóta gyűlölik egymást.

Pedig mekkorákat kacagtak korábban!

Iskolában. Otthon, csetelés közben.

Míg ki nem derült.

Hogy apukáik is csetelnek.

Csak ők nem kacagnak.

Bántanak, sértenek, feljelentenek.

Tanítanak.


Szandi és Dorka jó tanulók.

2009.06.15

Csakúgy: 

2009.04.18

Trikó írta egy fórumon tegnap:

Nem kell mindig becsületesnek lenni: elég akkor, mikor a becsület megkívánja.
Amikor mást okolok a hülyeségem miatt, az azt jelenti: lekéstem a pillanatról, melyet a becsület megkívánt.

2009.04.07

Mónusné Margitkának szeretettel,

legifjabb ügyfelemnek, akit a Sors nem kényeztetett, aki kissé szabadkozó, szomorkás, mégis nagyon kedves mosollyal fogad, valahányszor arra járok. Margitkának az Abev Java messze nem a legnagyobb gondja: családjával foglalkozik, jön-megy, szorgoskodik, tevékenyen él. Ha pedig kérdezném, hogy bírja, rám nézne, és a kezeit széttárva mondaná: Hát, Istenem, mit tehetek, csak annyit teszek, amennyit bírok, hisz nyolcvan vagyok.


Kedves Margitka!

Boldog születésnapot, szeretetet, békét, egészséget kívánok!!!

 

2009.04.02

(Adó?)morálról

egy internetes fórumon jelent meg lehet tollából:

(Örkény István után szabadon)

     LELTÁR

     1 ország
     3 gomolyfelhő
     1 „adózó”
     0 áfa befizetés
     1 ÁFA „VISSZA” IGÉNYLÉS
     1 pályázat
     2 FIKTÍV SZÁMLA
     1 hitelfelvétel
     0 HITEL VISSZAFIZETÉS
     1 szja „vissza” igénylés
     0 SZJA BEFIZETÉS
     0 TB BEFIZETÉS
     1 orvosi ellátás
     1 nyugdíj
     1 gázár támogatás
     1 SZÁMLA NÉLKÜLI ÉRTÉKESÍTÉS
     1 SZÁMLA NÉLKÜLI VÁSÁRLÁS
     1 aláírásgyűjtés a képviselők költség elszámoltatására
     1 elégedetlenség az állammal szemben

     Csönd.


Az országban kialakult helyzetért MI vagyunk a felelősek. Nekünk kell változnunk.

"Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre ..."
( 2 Tim 2,  22 )
 

2009.03.20

Emberi kapcsolatokról

magunkba nézésre késztethet a Visszhang története, mely egy ifjúról szól, kinek haza vezető útja egy erdőn vitt keresztül. Az erdő mentén elterülő hegy egyik magas sziklafala visszhangként küldött vissza minden zajt, ami az erdőben keletkezett.

Filimon János írása:

Az ifjú a visszhangról nem tudott, ezért amikor a száraz faleveleken lépkedett, a fák közül jövő zaj megrémítette. Megállt és hallgatózott. Csend lett, ezért újra elindult. Ekkor ismét léptek zaját hallotta kiszűrődni a fák közül, ezért sietni kezdett, de mindhiába, mert az őt követő léptek zaja is gyorsult. Megállt és a zaj irányába fordult.

- Ki vagy? - kérdezte.
- Ki vagy? - kérdezte vissza az ismeretlen.

- Lépj elő! - kiáltotta dühösen az ifjú.
- Lépj elő! - förmedt vissza egy hang.

- Te gyáva! - folytatta a legény.
- Te gyáva! - jött a válasz.

Ekkorra már az ifjú tele volt félelemmel és gyűlölettel. Reszketve üvöltötte:

- Gyűlöllek és meg foglak ölni!
- Gyűlöllek és meg foglak ölni! - üvöltötte vissza az ismeretlen.

A végletekig megrémülve, barátunk futásnak eredt és hazáig meg sem állt. Otthon elmesélte édesanyjának, hogy mi történt vele. Az elmosolyodott, és így szólt

- Menj vissza fiam és tégy úgy, ahogy én mondom neked!

Az ifjú meghallgatta a tanácsokat és visszatért az erdőbe. Odaérve bekiabált a fák közé

- Én a barátod vagyok!
- Én a barátod vagyok! - válaszolta a hang.

- ÉN SZERETLEK! - folytatta barátunk.
- ÉN SZERETLEK! - jött a válasz.

Miként ebből a történetből is kitűnik, az, hogy sérelmeink és szenvedéseink okai a külvilágban vannak, minden esetben csak látszat. Az igazi okok bennünk, a tulajdonságainkban vannak, és ha azt akarjuk, hogy sorsunk és a külvilág viszonya hozzánk megváltozzanak, akkor nekünk magunknak kell megváltoznunk. A történet azt is elárulja, hogy a változás kulcsa a mindent átfogó, érdektelen szeretet. A kulcs megvan, de hogy alkalmazzuk azt, vagy nem, az már rajtunk múlik.

2009.03.18

A hitről

megosztanék egy gyöngyszemet, nemrég talált rám. Bájos, elgondolkodtató.

Draskóczy Gábor írása:

Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik a kis hívő, a másik a kis kételkedő. A kételkedő ezt kérdezi:

- Te hiszel a születés utáni életben?
- Hát persze! - mondja a kis hívő - Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk, és hogy elég erőssé váljunk arra, ami ott kint vár bennünket.

- Hülyeség! - mondja a kételkedő. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet?
- Még nem tudom - mondja a kis hívő -, de biztos sokkal világosabb, mint itt bent és lehet, hogy a szánkkal fogunk enni, és a lábunkkal fogunk menni.

- Lehetetlen! - mondja a kételkedő. - A lábunkkal megyünk és a szánkkal eszünk?! Fura ötlet! Hogyan is működhetne? Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után! Hiszen ez a zsinór már úgy is túl rövid.
- Működni fog, meglátod. Csak minden egy kicsit más lesz, mint itt - mondja a kis hívő.

- Még soha senki sem tért vissza a születés után! A születés után vége az egésznek! – mondja a kis kételkedő.
- Ha nem is tudom pontosan, hogy milyen lesz a születés utáni élet - mondja a kis hívő -, azt tudom, hogy találkozni fogunk édesanyánkkal és ő nagyon vigyáz majd ránk.

- Anya?! Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdi a kis kételkedő.
- Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk és nélküle nem is létezhetnénk - válaszolja a kis hívő.

Mire a kis kételkedő:

- Soha nem hallottam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen!

A kis hívő elgondolkodik egy pillanatra.

- Néha, amikor csendben vagyunk, hallhatjuk, ahogy énekel, vagy érezhetjük, amikor megsimogatja világunkat - mondja aztán halkan. - Én hiszem, hogy igazi életünk a születés után kezdődik!