|
|
 |
|
|
 |
| Szerző |
Téma: Szellem
|
zjj
|
 Elküldve: 2008 01 31, 21:18:42 (3)
Szerintem az elmúlt évek salátái között elveszett a hús. Szinte minden adótörvény itt-ott ellentmond a számviteli törvénynek, amelyet (elsősorban a nem ismeret miatt) adózó és hivatal oly előszeretettel kerül meg. Nem tartom jó ötletnek azt, hogy törvények közé szorítva, azonban megfelelő keretek nélkül bolond birka módjára tudunk csak dolgozni.
Az elmúlt - részemről a számvitel tíz sötét évének tekintett - pályafutásomra visszanézve egyre jobban hasonlítok egy kamikáze pilótára, csak én nem önszántamból...
A fenti kesergés arra irányul, hogy célszerűbb lenne a számviteli alapelvek mellett újra szabályozni a kapcsolódó (és nem irányító) adótörvényeket. A számvitel módszertan ez elmúlt pár száz évben jobb megoldásokat tudott felmutatni a hibák (értsd csalások) felderítésére, mint az 1-5 évente módosuló adószabályok.
Persze vannak más megközelítések is pl: http://www.adozona.hu/blog/20080129_afatorveny_forditott_afa_komment_vamosi-n.aspx
|
Pán
|
 Elküldve: 2008 01 27, 15:02:39 (2)
Kedves Pán!
Legjobbkor indítottad el ezt a topic-ot (ha Te nem teszed, hamarosan én duráltam volna neki magam… , mert nekem rögtön volna is egy idevágó felvetésem a fordított adózás kapcsán. Csak talán kissé hosszú bevezetővel jutok el oda, hogy megfogalmazzam. Belekezdek.
Ma a fordított ÁFA gyakorlatával foglalkozik mindenki: az APEH, a http://www.adonavigator.hu és még sokan mások. De mi a helyzet az elvekkel? Azokkal, amelyeket felrúg a belföldi fordított ÁFA. Kicsit visszatekintve: kezdetben (talán 1988-ban) vala a hazai ÁFA megszületése. Szép kisbaba volt, tiszta kékszínű szemekkel, akarom mondani: elvekkel. Ugyanis az ÁFA akkoriban még egészen nagymértékben tiszta kétfázisú adó volt. És még egészen sokáig az is maradt: szende, szűzies, ártatlan. Voltak persze "anyajegyei", de hát kinek nincsenek? A két fázis:
1. Adóalany szállító FELSZÁMÍTJA az ÁFÁ-t (kivétel nélkül minden vevőnek), és be is fizeti Állam Bácsinak,
2. Adóalany vevő LEVONJA a felszámítottat (kivételekkel), és visszaigényli Állam Bácsitól.
A rendszer működése (ki nem tudja?) során Állam Bácsinak abból van az adóbevétele, hogy nem minden vevő adóalany, továbbá ott vannak a kivételek… Leginkább a magánszemély végső fogyasztókon csattan ez a "láncjáték". No de! Állam Bácsi növekvő homlokráncolással tapasztalta, hogy az 1. fázist illetően némi nemű adómorál hiányának esete forog fenn, magyarán: nem minden becsületes szállító fizeti meg azt, ami a királynak jár. De ha meg is fizeti, az 1. fázisbéli befizetés gyakran jól lemaradva kullogott a 2. fázisbéli visszaigénylés mögött. Ráadásul, néha törvényesen. Utóbbi lehetőségeket kezdte el 1995-től kigyomlálni, pl. a pénzforgalmi szemlélettel könyvelő vállalkozások teljesítés elvű ÁFÁ-zásra való átállításával az egységesség érdekében (bár volt itt azért először 90, majd 60, 30, 2008-tól pedig van 45 nap fizetési halasztásra lehetőség). Megkezdődött a szép "kékszemű" elvek rugdosása a kiegyenlítetlen beszerzések ÁFÁ-ja visszaigénylésének korlátozásával is. És az EVA bevezetésével, melynél az 1. fázis úgy módosult, hogy szállító felszámítja, de nem fizeti meg. És jött az Unió! Beesésünk során új ÁFA-jelenséggel volt módunk (és Állam Bácsinak) szembesülni: a két fázis, mint boldog szerelmes pár, forró öleléssel egybe is olvasztható (közösségi forgalom), mégpedig úgy, hogy
vevő SZÁMÍTJA FEL, és VONJA LE (ha levonható az a fránya ÁFA).
Hát ezt hívjuk fordított ÁFÁ-nak.
Talán mert az eddig "arccal az APEH felé" néző két ÁFA-fázis 'fizetendő' fele hátat fordítva párját keresi, és találja (a vevőnél), és mindig eredményes udvarlás után frigyre lép 'levonható' partnerével, melynek során rögvest 'nemnegatívka' fogantatik. Ki már egyedül fog "arccal az APEH felé" szemlélődni. Hát ezért jó Állam Bácsinak a fordított ÁFA! Ugyanis, ha teljesen általánossá válik, alapvetően csak befelé folydogál a sok-sok kis 'nemnegatívka'. Ha teljesen általánossá válik... Most ui. rendkívül bolyhos az a szolgáltatás-halmaz, melyre a fordított ráfÁFÁ-zás vonatkozik. Az APEH-nak nem sikerült olyan értelmezést találnia, ami egyszerre világos, egyértelmű, teljes körű, s ugyanakkor nincs ellentmondásban az ÁFA-törvénnyel. Talán, mert nem is lehet ilyen értelmezést találni.
Tisztelt Olvasó!
Fenti hosszú bevezető után megfogalmazom, hogy mit szeretnék: véleményt cserélni arról, hogy Ön szerint nem aggályos-e - jelen ÁFA-törvényünk zavaros megfogalmazásai közepette - az a szállító nyakába varrt felelősség és teher, hogy számlázásának módja – az eddigiekkel szemben – kőkeményen megbízható többlet-információt igényel a vevőjéről, és hogy a nyújtott szolgáltatás mi célt szolgál a vevőnél? A közösségi termékértékesítésnél elég a közösségi adószám a szokásos vevőadatokon kívül, de kis magyar gyakorlatunkban a vevő adószáma már nem elegendő! Azt vizslatni, analizálni is kell, és megbízhatóan tudnunk kell tehát, hogy mi a francot is szolgál a szolgáltatásunk! És ha ez számunkra - szállítók számára - nem egyértelmű (már pedig sokszor nem lesz az), akkor ki a franctól informálódjunk (megbízhatóan!), ha nem a kedves vevőnktől? Aki maga sem fogja mindig azt helyesen megmondani tudni, még ha akarja is. Na és ha esetleg nem is akarja!? Egy a lényeg: én úgy látom, jelen peremfeltételek mellett a 'Fordított adózás alá esik' billogú számlák - ill. amelyeknek billogot kellene viselni, de nem kaptak - egy jelentős része érintésre robbanó aknaként fog viselkedni a majdani revíziók során. Főleg a szállító számára! A belföldi számlák vevőadatainak "csereszabatossága" megszűnt! Valami eltűnt, amit pedig az adóalanyok szerintem teljesen jogosan elvárhatnak!
Hol vagy már régi szép kékszemű elv, melynek során egy szolgáltatásról kiállított számla érdemi tartalma független lehetett attól, hogy milyen a vevő ”bőrszíne”?
Ön hogy látja?
Pán
|
Pán
|
 Elküldve: 2008 01 26, 23:45:11 (1)
"Pisztolylövésemmel" oly topic-nak (témának) adnék most kezdősebességet, mely a könyvelői gyakorlat ELMÉLETI vonatkozásaival összefüggő eszmecseréknek kívánna helyet adni. Mivel e szakmában elég sok a "miért?", hát tegyük meg, hogy megkísérlünk válaszolni néhányra! Magunknak. Ha csak tudunk. Itt és most tehát - pl. - ne az iparűzési adó bevallásának anyaföldhöz ragadt kérdéseivel foglalkozzunk, hanem inkább azzal, hogy árbevételt igazságos-e (kivéve a gyevi bírót és a multikat) kötelező adó alapjául törvénybe iktatni? Ill. hogy más országokban mi az ezzel kapcsolatos dölyfös gyakorlat?
Szabadítsuk hát ki szellemünket pezsgős palackunkból, rúgjuk fenékbe szívünk mélyén megfogalmazódott, szikla tetején előre-hátraácsingózó kérdéseinket, és kapjunk kedvet
- kimutatni Jókai Anna: Tartozik és követel c. regényének hatását a századvég számviteli irányzataira
- oknyomozzuk az új ÁFA-törvény inspirációját a hazai mesterséges intelligencia és matematikai logika kutatások utóbbi hetekben történt felgyorsulása tükrében
- vizionáljuk, hogy milyen lesz a könyvelési, adóbevallási gyakorlat 50 év múlva, valóban nyugtát kell-e majd adnunk a teheneknek minden fejés után?
- nem utolsósorban: analizáljuk politikamentesen, hogy a Fidesz, vagy az MSZP adópolitikája a jobb? Avagy az enyém, aki azt mondom, hogy fizessen mindenki annyi adót, amennyit csak nem szégyell...
Habár teljesen tudatában vagyok annak, hogy szakmánk gyakorlása - a keszeg filézgetése - nem hagy túl sok időt elmélkedésre, mégis kérem, hogy ne jusson most eszükbe idézni Rímhányó Romhányit, ki anno imigyen méltatlankodott a békés vacsoráját megzavaróval:
"Maga ilyen kérdéseket feszeget, mikor az ember keszeget eszeget!"
Pán
|
| Oldal: 1 2 |
|
|
|  |
 |
|
