|
|
 |
|
|
 |
| Szerző |
Téma: Szellem
|
Pán
|
 Elküldve: 2012 02 24, 10:10:20 (13)
A kiterjesztett FIFO tömören:
Ha egy készlet negatív egyenlegbe csap át, attól kezdve FIFO szempontjából minden a visszájára fordítandó: a negatív egyenleget pozitívnak kell tekinteni, a csökkenést növekedésnek… és mehet rá az ismert, unalmas (klasszikus) FIFO. Ha az egyenlegelőjel visszavált, FIFO szempontjából is pálfordulás - immár a tradicionális irányba.
Javítva: 2012 Feb 24, 10:33:19 am
|
Pán
|
Elküldve: 2012 02 17, 18:52:57 (12)
Lehet, hogy a jelenlegiben is.
|
Pán
|
Elküldve: 2012 02 15, 20:34:21 (11)
Kedves Pán!
Köszi, tökjó az eljárás, az integrált rendszerben tuti megvalósítom!
|
Pán
|
Elküldve: 2012 02 14, 16:42:39 (10)
JAVASLAT A KLASSZIKUS FIFO ELJÁRÁS KITERJESZTÉSÉRE:
Javaslatom az esetleges negatív készletek nyilvántartási értékének meghatározását célozza, és úgy vélem, számviteli szempontból megállja a helyét. Legfeljebb az olyan állapotok létjogosultsága vitatható, melyekre a klasszikus (nem negatív készletekre alkalmazható) FIFO pótcselekvés nélkül „feldobja a talpát”. A kiterjesztett FIFO analógjára kiterjeszthető a csúsztatott átlagáras technika is.
ELJÁRÁS IGÉNYE:
A készlettípus forgalmai időpontjaihoz legyen hozzárendelve számviteli szempontból elfogadható, realisztikus készletegységár (árfolyam). Külön készletnövekedés, és készletcsökkenés esetére. A két egységársorozat egyező is lehet: pl. devizakészlet esetén a devizanemre vonatkozó napi MNB árfolyamok.
ELJÁRÁS TULAJDONSÁGA:
- Pozitív készlet nyilvántartási egységára az eddigi készletnövekedések egységárai minimuma és maximuma közé esik.
- Negatív készlet nyilvántartási egységára az eddigi készletcsökkenések egységárai minimuma és maximuma közé esik.
- Zérus készlet nyilvántartási értéke 0.
ELJÁRÁS LEÍRÁSA:
1. KÉSZLETNÖVEKEDÉS ESETÉN a növekedés két részre bontandó (ezek egyike 0 is lehet):
a) Esetleges negatív készletet legfeljebb zérus készletszintre megemelő rész: nyilvántartási értéke a legrégebbi „fel nem használt” készletcsökkenés(ek) nyilvántartási értékéből határozódik meg klasszikus FIFO szerint.
b) Esetleges maradék: nyilvántartási értéke a készletnövekedési egységárral kalkulálandó.
2. KÉSZLETCSÖKKENÉS ESETÉN a csökkenés két részre bontandó (ezek egyike 0 is lehet):
a) Esetleges pozitív készletet legfeljebb zérus készletszintre lecsökkentő rész: nyilvántartási értéke a legrégebbi „fel nem használt” készletnövekedés(ek) nyilvántartási értékéből határozódik meg klasszikus FIFO szerint.
b) Esetleges maradék: nyilvántartási értéke a készletcsökkenési egységárral kalkulálandó.
HOGY AZ ELJÁRÁS ÉRTHETŐBB LEGYEN:
Képzeljük el egy devizás pénzeszköz főkönyvi szám forgalmára a klasszikus FIFO eljárást. Ekkor a FIFO mindaddig végezhető, amíg a főkönyvi szám egyenlege T-előjelű: pozitívban van. Ha az egyenleg „átcsapna” K-előjelűbe (negatívvá válna), akkor átvezetjük egy devizás hitelszámlára, amelyen már a K-előjel jelenti a pozitív egyenleget. Ezen tehát ismét végezhető a forgalmakra a klasszikus FIFO mindaddig, amíg az egyenleg előjele vissza nem változik: ekkor visszavezetjük az eredeti devizás pénzeszközre. A fent leírt eljárás e szisztémát valósítja meg – készletek közötti esetleges átvezetések nélkül.
|
Pán
|
Elküldve: 2010 08 19, 13:13:43 (9)
Az ÁFA-dátum használatának jelenlegi gyakorlatán egyáltalán nem szeretnék most változtatni. Ezzel, és a többi feltett kérdéssel kapcsolatosan is engem tisztán az elmélet érdekel egyelőre, melyekkel szemben van egy gyakorlat. Ha a tiszta és beleköthetetlen elmélettel tisztában vagyok, esélyem nyílik a jelen gyakorlatnál jobbat kialakítani. Jobb alatt azt értem, hogy a könyvelőnek az eddiginél ne legyen több terhe, de a "nagy könyv" elvárásai is maximálisan teljesülhessenek. Bizalmat kérek! Komoly, de egyszeri munkaigényű programozással sok mindent meg lehet oldani. Azt is például, hogy amit most egyetlen tétellel könyvelünk le, azt később hárommal (ha a számvitelnek így jobban megfelel), miközben a rögzítés munkaigénye változatlan marad. Csak tudnom kéne, hogy az a három tétel valóban jobban kielégíti-e a számvitel igényeit, avagy nem. Tisztán elméleti fekete-fehér válaszokra vágyom tehát.
Természetesen, olvasgatom én a Számviteli Törvényt, de az én olvasatom nem biztos, hogy egyezik azokéval, akiknek tanulmányaik és mindennapi munkájuk részét képezi. Az Ő olvasatukra vagyok kíváncsi.
|
Buci
|
Elküldve: 2010 08 19, 08:01:55 (8)
Nekem tökéletesen megfelel a számviteli és az ÁFA dátum jelenlegi szétválasztásának lehetősége a programba. Minden idegszálam tiltakozik attól, hogy technikai szám bevezetésével még egy könyvelési tétel legyen, ami a folyamatos teljesítésű számláknál havi több száz tételt jelent./pl.pékség kimenő számlái/ Az F6-os képernyő haszálatával a főkönyvi kartonon a számvitali dátum, az ÁFA tablón az ÁFA dátum jelenik meg.
Negatív szám könyvelése esetében a sztornó számla valóben elfogadható, de viszáru számla negatív tételként való rögzítése már nem. Szerintem abból az egyszerű számvitlei elvből következően, hogy az eszköz számlák a tartozik oldalára könyveljük a növekedést, és a követel oldalra a csökkenést. Aki nem ért egyet velem cáfoljon meg bátran.
Üdvözlettel: Buci
|
Pán
|
Elküldve: 2010 08 18, 11:48:29 (7)
Az alábbi - pontokba szedett - számviteli kérdések foglalkoztatnak. Kicsit hosszú, de lebilincselően izgalmas majdnem mindegyik, érdemes elolvasni.
1. Devizakészletek: MNB-közép terheléskor.
Ismereteim és értelmezésem szerint a devizakészletek változásai forintosításának módját növekedés és csökkenés esetére a Számviteli Törvény alapvetően az alábbi két törvényi hellyel szabályozza:
60. § (1) A valutapénztárba bekerülő valutakészletet, a devizaszámlára kerülő devizát, a külföldi pénzértékre szóló követelést, befektetett pénzügyi eszközt, értékpapírt, illetve kötelezettséget a bekerülés napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó - a (4)-(6) bekezdés szerinti - devizaárfolyamon átszámított forintértéken kell a könyvviteli nyilvántartásba felvenni, kivéve a forintért vásárolt valutát, devizát, amelyet a fizetett összegben kell felvenni, és amelynél a ténylegesen fizetett forint alapján kell a nyilvántartásba vételi árfolyamot meghatározni.
......
62. (4) Valutakészleteknél, devizakészleteknél bekerülési érték a beszerzéskori árfolyamon számított forintérték, vagy az átlagos (súlyozott) beszerzési árfolyamon, vagy a FIFO módszer szerinti árfolyamon számított forintérték.
Szemben a számomra kissé érdekes megfogalmazású 62. §-ban írtakkal, országos gyakorlatnak érzékelem MNB középárfolyammal forintosítani a devizakészletek terheléseit. Pedig e gyakorlat esetén az árfolyamváltozások miatt előfordulhat akár olyan abszurd szituáció is, hogy valamely terhelés után mondjuk 1 euró marad a valutapénztárban pl. -10000 Ft nyilvántartási értékkel. FIFO vagy átlagár esetén ilyen groteszk dolog nem történhet, ezek realisztikusak: nincs szélsőség, és ha a készlet 0-ra fut, akkor forintértékben szintén, automatikusan. Természetesen, értem én, hogy miért banki árfolyam terheléskor is, de kérdezem: az említett gyakorlatot milyen kategóriába lehet sorolni? Teljesen elfogadott (számviteli politikába beemelhető), hallgatólagosan megtűrt, vagy: "így csináljuk, amíg nem szólnak" kategória? Ezt igazából nem sikerült megtudnom eddig.
2. Egyfajta készlet lehet több főkönyvi számon?
Devizakészlet, de akár másfajta készlet is lehet (anyag, áru, értékpapír, stb.): előfordul-e, hogy adott készlet növekedéseit nem ugyanarra a főkönyvi számra könyveljük a kettős könyvelésben, mint amelyre a terheléseit? A munkavállalói járulékkal analóg dologra gondolok: külön főkönyvi számra mennek az előírások, és külön másikra a jóváírások.
3. Negatív forgalom a kettős könyvelésben.
Sokan ódzkodnak tőle, én szemléletesnek tartom. Legalábbis, ha arra használjuk, amire elvileg való: hibajavításra. Hibásan könyvelt tétel lekönyvelése előtti állapot visszaállítására. De biztos, hogy csak stornózásra használjuk a gyakorlatban? Szerintem nem. Ez pedig már gondot okoz nekem. Pl. egy kötelezettség jellegű főkönyvi szám előírás oldalára könyvelt negatív összeg előírás törlésének tekintendő, vagy jóváírásnak inkább? Vagy: a negatív előjelű készletnövekedés jóváírásnak vagy terhelésnek tekintendő-e inkább? Fontos ezt tudni, hisz ettől függ a készletváltozás forintosítása módjának megválasztása. Ilyen problémákkal kell küzdenie a programozónak, ha a negatív forgalmakat korlátlanul megengedjük. Mert hiába "nem szereti" a számvitel a negatív számokat, ha bizonyos elvei arra késztetnek bennünket, hogy tényleges gazdasági esemény nélkül ne halmozzuk feleslegesen a forgalmat, vagyis pl. egy számla stornóját negatívval könyveljük le. De hol van a pontos határ a negatív forgalmak alkalmazásában? Megfogalmazható ez?
4. Teljesítés időpontja számvitel szerint, ill. adótörvény szerint.
A számviteli törvény egy dolog, az adótörvények meg egy másik. Főleg az ÁFA-törvény. Gondolok itt most a számviteli teljesítés és az ÁFA-törvény szerinti teljesítés időpontjainak esetleges különbözőségére. Nem kizárva, hogy más adónemeket érintő gazdasági események is lehetnek (tud valaki ilyet?), melyekre vonatkozó degenerált törvény szerinti helyes értelmezés a számviteli rend megsértése bűntettére késztetik a könyvelőt, arra jutottam, hogy elvileg talán mégis csak MINDIG megőrizhető a hamvas számviteli rend ilyen esetben is. Miközben az ellene ható gazdasági esemény vágyai is teljesülnek. Igazi újat nem mondok gyógyír gyanánt, de a gyógyír egy lényeges mellékhatással jár, és ez szerintem nem baj, sőt: így lesz minden jó. Erősítsen meg, aki szintén úgy véli, hogy "sőt", de még fontosabb lenne indokolt cáfolatot kapnom ellentétes vélekedés esetére. Illusztrálom az iménti rébuszt:
Adott egy érkező számla 2010.08.15-i számviteli teljesítéssel. Ennek ÁFÁ-ját (bármilyen oknál fogva) a 2010.09.10-ét (ÁFA-teljesítés) magában foglaló ÁFA-bevallási terminusra kell kimutatni. Leegyszerűsítve, a T:511,466 – K:454 számlatétel elemi féllábait így kellene figyelembe venni:
2010.08.15: T:511
2010.09.10: T:466
2010.08.15: K:454.
Mivel az etikettet sérti, ha egy T/K főkönyvi forgalom féllábai nem azonos teljesítési időpontúak (itt bizonyosodik be, hogy az ÁFA-törvény elefánt a porcelánboltban), ezért technikai tételt használunk:
2010.08.15: T:511,368 – K:454
2010.09.10: T:466 – K:368.
Kérdés, hogy így már szalonképesebb-e? Szerintem igen, ráadásul teljesen számviteli dátumokkal lett kielégítve az ÁFA-törvény. De biztos helyes, hogy az ÁFA-összeg a számviteli szintetikában is az ÁFA-törvény szerinti teljesítés időpontjával kerül kivonatra, kartonra?
Amúgy, ha az iménti példát a tőlem telhető legnagyobb precizitással szeretném végig vinni, akkor a „kecske és a káposzta” dialektikáját én a következő tételekkel gondolom harmonikusan feloldani:
2010.08.15: T:511,368 – K:454 (vegyes tétel)
2010.09.10: T:511,466 – K:454 (érkező számla, ÁFA-kulccsal)
2010.09.10: T:511,368 – K:454 (kapcsolódó vegyes: negatív összeggel a számla)
(hoppá, negatív számok a könyvelésben… .
A kapcsolódó tétel mindent annulál, amit kell, és csak azt. Természetesen, az iménti kontírozás helyességének megítélésére szóló kérésem e pillanatban a tisztánlátást szolgálja csupán, a programban alkalmazott technikát most nem váltaná fel. De - megtámogatva – egyszer talán igen.
Észrevételeit várva, türelmét köszönettel és őszinte tisztelettel fogadva, ha elhívén 2. bevezető mondatomat – át nem ugorva a közbülsőket – eljutott idáig:
Pán
|
Pán
|
Elküldve: 2008 03 12, 13:23:14 (6)
Szeretném megkérdezni, ki mit szól a negatív előjelű forgalmi összegekhez a kettős könyvelésben? Vannak, akik berzenkednek miatta. Miért? A -15 fokos hideget se úgy fejezzük ki, hogy 0 alatt 15-tel, miért zavaró akkor pl. egy fők-i szám bármelyik oldalán negatív összeg? Ami - szerintem - sokszor nagyon is kifejező. Legalábbis az emberi (értsd: könyvelői) szemnek.
|
Pán
|
Elküldve: 2008 03 12, 11:57:19 (5)
Biz’, a hazai törvénykezés morálja sokakat izgat,
Csak kevés, ki munkája mellett moralizálgat.
|
barna
|
Elküldve: 2008 03 10, 22:50:55 (4)
A tavaly év végén sebtében elfogadott (egyébként nem feltétlenül mindenben csak rossz) új ÁFA törvény apropóján nekem az jutott eszembe, hogy törvényt kellene arra is hozni, hogy egy újonnan elfogadott (vagy gyökeresen megváltoztatott régebbi) adótörvény csakis akkor léphessen hatályba a következő év elején, amennyiben azt az Országgyűlés maximum szeptember 30-ig elfogadja (de még jobb lenne a júni 30!). Így esetleg lenne elég idejük a vállalkozóknak, a könyvelőknek, a programozóknak, és nem utolsó sorban az APEH tájékoztatásnak, hogy felkészülhessenek a változásra.
|
| Oldal: 1 2 |
|
|
|  |
 |
|
